Elmegyek zuhanyozni, kajálni, és holnap reggel felkészülök egy kora délutáni tetoválásra.

Tudom, elég kezdő vagyok a blogbejegyzések terén és nehezen szánom rá magam, hogy a mindennapjaimról írjak, de miről is szólhat egy ilyen blog, ha valakinek a nevéhez fűződik? És egyáltalán érdekel-e az valakit :)) (Portré tetoválás hasra, két iker testvér. Az apa tetováltatta fel) Mindenképpen a pillanatnyi, :) hirtelen felindulásból írt bejegyzések talán az egyik lehetőség. Például: Ma, Vasárnap van és mégis rajzoltam egy tetoválás megrendelés rajzot. A maradék szabadidőmben pedig tetoválás árakat írtam meg, árajánlat kérésekre válaszolva e-mailben. A rajz, már szinte teljesen készen van és :) remélem, hogy tetszeni fog, mert néhányan már nagyon régen várják, hogy küldjem a tetoválásuk tervét. Ez egy igazi és őszinte blogbejegyzésem, pillanatnyi hirtelenségből. Csakhogy, lehetséges olyan blogbejegyzés is, ahol valami előre lejegyzetelt "okosságot" másol ide az ember, ez is érdekes lehet. Ma például az egyik magyar ma is élő festőművész lázadó gondolatain elgondolkodtam miközben a megrendelés tetoválás minta tervét rajzoltam. Ezt jegyeztem le, azzal a szándékkal, hogy beírom ide a blogba: "Akármennyire idegenkedünk a sznobizmustól, mégiscsak szükség van rá, hiszen a magasztos eszmékre épül...és valljuk be...mi lenne velünk a magasztos eszmék nélkül?! És mi lenne az emberiséggel nélkülünk, művészek nélkül? Hiszen biztosan tudjuk, hogy még a spártaiak is hatalmas teret engedtek a művészetnek, a kezdetekben. ...és szerintem a későbbiekben sem halhatott ki teljesen. Éppen egy spártait rajzolok megrendelésre, amint a háta mögött dúl a csata egy hegyes-sziklás terület előtt. Amúgy mekkora marhák voltak ezek a spártaiak is. Halomra ölték egymást az emberekkel." Persze, lehet, hogy nincs igazam. A festményeim pedig türelmesen várják, hogy legyen valami ünnep, mert olyan sok a tetoválással kapcsolatos teendőm, hogy tényleg minden hétvégém munkával telik. Persze ez inkább dicsekvés, mint panasz :) Oké, éjjeli 11 óra, nem akarlak tovább fárasztani, elmegyek zuhanyozni, kajálni, és holnap reggel felkészülök egy kora délutáni tetoválásra. Kiváló kéréssel fordult hozzám egy férfi: tetováljam rá a gyermeke arcképét, fotórealisztikus stílusban, fekete-fehérben. Ebben nem csak az a nehéz, hogy egyáltalán nem lehet radírozni a tetoválások készítése közben, hanem az is, hogy kisgyermek portrét nem egyszerű még papírra sem rajzolni, olyan kevésen múlik. Van gyakorlatom a portré tetoválások készítésében, kisgyermek portré tetoválások terén is, de azért nem bízom el magam. Írj megjegyzést, ha van kedved, itt lentebb. Megtisztelsz vele :) Baráti üdvözlettel: Imre ifj.Bárándi Imre tetováló művész és festő művész